Valójában azonban a kettős könyvelés azt jelenti, hogy minden eseményt legalább két helyen rögzítünk a könyvelésben. Ha például megtankoljuk a céges autót, akkor egyrészt könyveljük a tankolás árát a pénztár csökkenéseként, másrészt pedig könyveljük ugyanezt az eseményt a költségek között is költségnövekedésként. A két könyvelési helyet szokás „láb”-nak nevezni, és mivel legalább két helyre könyvelünk minden könyvelési tételt, ezért nevezhetjük a kettős könyvelést kétlábúnak. Ha elcsípünk egy-egy beszélgetést könyvelők között, hallhatunk olyat, hogy egy tétel egyik lába mondjuk a pénztárban van, a másik lába pedig a költségek között (az előbbi tankolásos példánál maradva).